Értékesítés = Életmódmegoldások Interneten

Inkább meghalok, minthogy belássam tévedtem!

Senki sem szeret tévedni, ha pedig más akar rábeszélni bennünket tévedésünkre, az még ennél is rosszabb.

Már pedig ez történik, ha valakit a helyes útra próbálunk téríteni. Akár a szemébe mondjuk a másiknak, akár csak közvetve sugalljuk, világossá tesszük előtte, hogy meggyőződése téves, érzései tévúton járnak, cselekedetei pedig hagynak kívánnivalót maguk után.

A másik ember számára ez meglehetősen fenyegetően hangzik, és ahhoz, hogy ne keljen hadilábon állni önmagával – szándékosan vagy tudat alatt-, inkább bezárkózik minden olyan üzenet előtt, melynek értelmében ő tévedett, és változásra szorul.

Az ember igen tehetségesen tudja úgy alakítani a hozzá érkező ingereket, hogy azok ne zökkentsék ki meggyőződéséből. Mi emberek, mindennél jobban vágyunk az állandóságra, és a nyugalomra, ezért hihetetlen messze is képesek vagyunk elmenni, és a végsőkig ellenállunk minden olyan üzenetnek, amely tévedésünkre akar rávilágítani.

Borzasztó könnyű odáig eljutni, mikor az ember ott legbelül, már azt szajkózza: „mindenki téved, kivéve engem, és téged – bár ami téged illet, néha rám tör a kétely”! Ilyenkor az emberbe még mélyebben gyökerezik az amúgy is nehezen mozdítható meggyőződése.

Ilyenkor úgy beszéljünk, hogy vegyük figyelembe a másik ember befogadóképessége határait. Dicsérjünk, és ne kritizáljunk, ugyanis a szemünkben lévő gerenda mögül könnyű meglátni a másik ember szemében lévő fűrészport is. Ez nagyon fontos, mert az adott személy megítélésével kapcsolatban el is veszthetjük a kiváló alkalmat, hogy pozitív hatást gyakorolhassunk rá. Nekünk értékesítőknek mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy meggyőzési szándékunk még véletlen sem tűnjön lerombolásnak, vagy ítélkezésnek.

Tisztelettel az Ön szolgálatában: Takács Ferenc.

A hét minden napján hallottam beszélni az értékesítés sírásóit!

Olyanokat mondanak, hogy ezt nem lehet eladni, erre nincs kereslet, erre nincs pénze az embereknek.

Ezek hallatán hol mosolyogtam a dolgon, hol sírva tudtam volna fakadni, mert átgondoltság nélkül rossz hozzáállással mondanak ilyeneket olyanok, akik értékesíteni, szolgáltatni akarnak.

Melyik az a termék, amelyre a megjelenése előtt volt kereslet?

A legkönnyebb hozzáállás találni egy jó ki fogást, hogy miért nem fog működni a dolog, ahelyett hogy eldöntenénk ki lesz a célközönségünk, és hozzájuk beszélni.

A hatvanas évek elején senkinek nem volt igénye a kólára, mert nem ismerték, és most a kóla az-az üdítőital, amiből a legtöbbet fogyasztják.

A fogyasztói szokások mindig változnak. Most válság idején kevesebben járnak étterembe, de enni azért kell, és átrendeződnek a fogyasztási szokások, és ezzel a piac is. A szendvicsek, melyek meghódították a világot, most az egyszerűségükkel jelentősebb tért hódítanak maguknak, feltéve ha lesz lehetőségük az embereknek megvásárolni őket. Kínálat nélkül nem lesz kereslet.

Kinek jutott volna eszébe a telefonjával fényképet készíteni azelőtt, hogy megjelentek a kamerás mobil telefonok? Kétségtelenül van kockázat egy-egy új termék bevezetésében, de ha mindenki csak a kudarcokat kerülné, és nem a sikert keresné, akkor igen lassan fejlődne a világ.

Némiképp ironikus, hogy a kereskedői ellenálláson sokszor a gyártók is a másik oldalra kerülve, gyakran hasonlóan kezdenek viselkedni. Persze akadnak jó példák is, mikor rendszeresen vannak újdonságok, és folyamatos kísérletezés zajlik a valódi piaci igények felmérésére, sőt alakítására. Ezek a vállalkozók és cégek érdekes módon nem érzik a válságot, a visszaesést. Pontosabban ők is érzik, csak nem a pénztárcájukon. A forgalmuk nem csökken, csak átrendeződik. Ők azok, akik használják termékeikkel szemben az önfelfalást, mielőtt még más falná fel őket.

Nem mondhatjuk előre semmire, hogy nem lesz rá kereslet. Lehet, hogy tényleg nem lesz, de ezt akkor mondhatjuk, ha kipróbáltuk. Sőt még akkor sem. A világ mindig változik, ami tegnap nem kellett, ma kellhet. De az is lehetséges, hogy nem volt megfelelő a kínálat. Ami nem megy, azt ne erőltessük, de ne is vegye el a kedvünket a próbálkozástól, mert lehet, hogy csak egy-egy dolgot kell másként csinálni, és működni fog.

A sikeres vállalkozók gyakran hibáznak, de a hibákból tanulnak, és gyorsan kijavítják őket. Ettől sikeresek.

Tisztelettel az Ön szolgálatában: Takács Ferenc.

Ahogyan élünk, kell lenni itt valami viszonyítási pontnak,

amihez mérni tudjuk helyes irányát az életünknek!

Mikor érzelmeinknek engedjük irányítani elménket, vagyis érzelmeink irányítják gondolkodásunk, és nem tudunk megmaradni a racionális gondolkodás mellet, akkor nem élünk valós életet.

Racionális gondolkodás helyett inkább a felszínesség, a külsőségek melyek meghatározzák, hogy milyen életet is élünk.

Egy valóságos, sikeres, boldog élethez elengedetlen, hogy válasszunk egy végtelen viszonyítási pontot, melyhez mérhetnénk életünket. Ezt a viszonyítási pontot nem állíthatjuk egy alacsony mércéhez, mert annak esetleg olyan következményei lennének, hogy bizonytalanságra ítélnénk életünk jelentős szakaszait.

Meggyőződések helyett biztos bizonytalanságban éljük az életünket!

Életünk problémáinak jelentős része a helytelen gondolkozásunk miatt van, azaz elszakadunk az objektív valóságtól.

Legtöbbször helytelen gondolatokkal győzködjük magunkat, jó az, amit és ahogy csinálunk, mert legtöbb esetben a külsőségek jelentik számunkra a boldogulást, és észre sem vesszük, hogy vágyainkat hajszoljuk.

“Az ember minden problémája a helytelen gondolkodásból adódik”, ami azt jelenti, hogy amennyiben tudnánk helyesen gondolkozni, nem lennének problémáink, illetve a problémák megszűnnének problémák lenni.

Mit is jelent helytelenül gondolkozni?

Helytelenül gondolkodni annyit jelent, hogy az objektív, tehát tőlünk függetlenül létező valóságtól elrugaszkodottan gondolkozni.

Akár hogy is nézzük, muszáj a minket körülvevő valósággal összhangban élnünk, és ennek érdekében azzal összhangban gondolkoznunk.

Már gyerekkorban elkezdenek bennünket bekódolni, és megmondják mi jó, és mi rossz nekünk.

Bekódolnak, hol rosszul, hol jól, de honnan tudjuk majd eldönteni, hogy mi az ami jó nekünk, vagy esetleg rossz, honnan tudja Ön, hogy mi az a valóság, ami meghozza az igazi sikert, az igazi boldogságot.

Mikor fiatalon az értékesítés területén szeretne sikeres lenni, akkor azt mondják Önnek: „a családban senki sem értett az értékesítéshez, neked sem sikerül”. És ha Ön nem tud racionálisan gondolkozni, vagy nincs tisztában a saját képességeivel, akkor belenyugszik, hogy soha nem lesz értékesítő, és mint valami sorscsapást kezeli a jelenséget. Holott bizonyára ott van Önben az a tehetség, amit mások elfojtanak.

Egyszerűen nem tudjuk eldönteni mi az, ami jó, és melyek azok a cselekedetek, amelyekkel nem jó irányban vezéreljük életünket, és később a jót elfelejtjük, amiről azt gondoljuk hogy jó, de valójában rossz, arra később rájövünk, hogy mégsem jó, és bűntudatot, haragot ébreszt bennünk.

Különösen azoknak vannak problémáik, akiket gyerekkorukban kis vétségek miatt is aránytalanul keményen büntettek.

A legrosszabbak azok az esetek, mikor a gyereket kis hibák miatt is a szeretet megvonásával büntettek meg.

Ilyenkor a gyerek félni kezd, és úgy érzi, hogy nem fogadják el, nem szeretik, és ezért önmagát tartja hibásnak. Számára ezek a hibák nem olyan hibák, amelyeket újra rendbe lehet hozni, hanem egész életének megkérdőjelezése, az életre való jogosultságának alapvető veszélyeztetése. Ezek az emberek még felnőtt korukban is rettegnek attól, hogy hibáznak.

Ezek a félelmek megakadályozzák a kommunikációt, és a helyzetek tisztázását.

Tisztelettel az Ön szolgálatában: Takács Ferenc.